A nemzetközi művészeti szcéna egyre növekvő figyelemmel fordul Közép- és Kelet-Európa posztkommunista utódállamai felé, amelyek közül kiemelkedik a mostanában minden korábbinál gyakrabban emlegetett Visegrádi Csoport. A Cseh Köztársaságot, Lengyelországot, Magyarországot és Szlovákiát nem csupán történelmi vagy politikai szálak kapcsolják össze: a visegrádi régiót egyedülálló kulturális miliő határozza meg, a közös történelmi múlt pedig egyfajta szellemi és lelki közösséget eredményez, amelyből kiemelkedve számos művész ért el jelentős sikereket tágabb nemzetközi viszonylatban is a 80-as évek végén, 90-es évek elején történt társadalmi és politikai változásokat követően. Melyek a „visegrádi szellemiség” meghatározó kulturális értékei? Beszélhetünk-e egyfajta „visegrádi lélekállapotról”? Milyen kapcsolódási pontokat talál a fiatal művészgeneráció a közös politikai és kulturális örökséghez? Miért érdemes gondozni a Visegrádi Csoporton belüli művészeti együttműködéseket?