A művészeti, mint minden más kínálati piac folyamatosan új vásárlói csoportokra vágyik, egyszerre keresi és hozza létre azokat. A gyűjtő pedig a legkedvesebb a fogyasztók közül, hiszen rendszeres, visszatérő, sokszor megszállott vásárló. Sokan az anyatejjel szívják magukba a műgyűjtés szenvedélyét és technikáját, másoknak viszont tanulniuk kell annak kultúráját. Az eladói oldal felkészültsége, kreativitása és trendteremtő ereje befolyással van a gyűjtői piac fejlődésére.

No de milyen mértékű ez a befolyás? Lehet-e maradandó gyűjtői kultúrát teremteni nem hagyományos, konjunkturális vásárlói piacokon? Kiválthatja-e a tradíciót az edukáció? Hogyan és hol talál egy galéria vagy kereskedő új gyűjtőket? Egyáltalán hány műtárgy megvétele után tekintünk egy vásárlót gyűjtőnek? Milyen eszközökkel lehet ebbe a folyamatba a fiatal felnőtteket bevonni, mivel lehet felkelteni az érdeklődésüket? Van-e, vagy teremthető-e átjárás más, például luxus fogyasztói csoportok irányából a műgyűjtés felé?