A magánszemélyek általi műgyűjtői tevékenységet gyakran éri az a kritika, hogy annak következményeképpen értékes műalkotások ezrei tűnnek el örökre a nyilvánosság elől. Az utóbbi években azonban egyre több műgyűjtő döntött úgy, hogy gyűjteményét nyilvánosan hozzáférhetővé teszi magántulajdonban lévő kiállítóterek vagy magánmúzeumok alapításával. A korábbi gyakorlattal ellentétben, amikor a gyűjtők csak alkalmanként kínálták fel gyűjteményük egyes darabjait múzeumi kiállítások számára, manapság egyre többen döntenek úgy, hogy művészeti gyűjteményüket állandó jelleggel elérhetővé teszik a közönség előtt. A magánmúzeumok növekvő száma nemcsak a művészeti világ térképét rajzolja át, hanem maradandó értéket teremt az egyedi műalkotások kiállításával. A panelbeszélgetés fő célja, hogy nyomon kövesse és feltárja a műgyűjtés fejlődését a magángyűjtemény alapításától annak a nyilvánosság előtt történő bemutatásáig.

Milyen motiváció áll a magángyűjtemények a nyilvánosság előtt történő megnyitása mögött? Mit tekinthetünk annak a mérföldkőnek vagy döntő pillanatnak - ha van ilyen -, amikor a gyűjtő úgy dönt, hogy nyilvánosan elérhetővé teszi a tulajdonában lévő alkotásokat? Mi a jelentősége a gyűjtő és az érdeklődők szemszögéből annak, hogy egy magángyűjteményt megosztanak a közönséggel? Ha már széles körben hozzáférhető és ennek megfelelően megszűnik a „magánjellege”, akkor a közízlés ismerete, a közönség reakciója alakítja-e a jövőbeni vásárlásokat és ezáltal a gyűjtemény összetételét? Milyen kihívásokkal szembesülnek a magánmúzeumok a mai művészeti piacon? Milyen versenyelőnyeik vannak? Válhatnak-e valaha a közgyűjtemények és múzeumok versenytársaivá?