Az Európában élő romák száma mintegy 10 millió főre becsülhető, a magas lélekszámhoz képest azonban a roma képzőművészet a meghatározó magán- vagy közintézményekben, művészeti eseményeken alulreprezentált. A jelenségre adható válasz megfogalmazása tekintetében talán a leginkább kézenfekvő kérdésfelvetés, hogy a kortárs roma alkotóművészet érvényesülését mi szolgálja inkább, ha azt a kortárs alkotóművészet globális rendszere és a kulturális örökség integráns részének tekintjük, vagy ha sajátos kisebbségi, nemzetiségi kulturális jelenségként igyekszünk definiálni, amely egyfajta pozitív diszkriminációra szorul. A beszélgetés célja, hogy hozzájáruljon az ennek a kérdésnek a megválaszolására irányuló szakmai diskurzushoz, hogy felsorakoztassa az integráció vagy a bizonyos
mértékű kívülmaradás, a kánon részévé válás vagy a pozitív szándékú diszkrimináció melletti és szembeni érveket. A roma művészek gyakran kapják meg a „naiv”, „népi” vagy „autodidakta” jelzőket, miközben ezek helyett talán olyan kategóriák megfogalmazása lenne célszerű, amelyek segítenek a sztereotípiáktól való megválásban, valamint a cigányság pluralitását megmutató korrekt kép kialakításában. Miközben bíztató jel, hogy a kortárs roma képzőművészet iránti figyelem nő, amire jó példa a művészeti trendekre rendszerint érezhető befolyással bíró Documenta legutóbbi, a roma művészetnek kiemelt figyelmet szentelő eseménye is.
Mit jelent és milyen szakmai, társadalmi kihívásokkal jár roma művésznek lenni? Milyen nehézségekkel szembesülnek a roma alkotók a tágan értelmezett művészeti világban / piacon? Mi a hagyományos szerepe, hol a helye a roma művészetnek az európai kultúrában? Hogy lehet közelebb hozni egymáshoz a cigányokról formált többségi képet és a romák saját kulturális önképét? Mit kezdenek az intézmények a roma képzőművészeti alkotások kulturális örökségbe való beágyazásával? Fontos vagy célszerű-e egy művésznek a roma identitás megjelenítése, hangsúlyossá tétele? Milyen eséllyel indulnak és maradnak meg a roma alkotók a művészeti pályán? Van-e, lehet-e szerepe a művészetnek a társadalmi esélyegyenlőség megteremtésében? És ha igen, befolyásolhatja-e ez a roma művészet szakmai és piaci értékelését?

Előadók:
Daniel BAKER – roma művész, kutató és kurátor - Kent, London
Nadine GANDY – a Gandy Galéria és a Zoom Európa alapítója - Prága, Pozsony
Éva Judit KOVÁCS – szociológus, a budapesti Társadalomtudományi Központ
kutatóprofesszora, a bécsi Wiesenthal Intézet Holokauszt Tanulmányok tudományos
igazgatóhelyettese - Budapest
Nihad Nino PUSIJA – fotográfus, a 2007-es Velencei Biennálé első Roma Pavilonjának
művésze - Berlin

Moderátor:
KRISTON Lili -  a Romani Design művészeti menedzsere és kurátora - Budapest