A kelet-európai művészet a politikai rendszerváltást követően a kilencvenes évek elején hirtelen került a nemzetközi múzeumi és műkereskedelmi figyelem górcsöve alá. Miközben a kelet-európai művészeti és műkereskedelmi élet számos szereplője, köztük művészek és galériák időközben Nyugatra költöztek, sokak szerint napjainkban újabb lendületet vett a globális piac érdeklődése a régióban élő és dolgozó művészek és az őket képviselő piaci szereplők iránt. Vajon valóban újra felkelthető, illetve meddig tartható fenn, esetleg állandósulhat-e ez a figyelem? Mit tehetnek az érdekeltek, hogy a magán- és intézményi gyűjtők számára vonzóak legyenek és maradjanak a Kelet-Európából származó alkotások?