Milyen lehetőségekkel és tanulságokkal jár Szerbia beilleszkedése a globális művészeti ökoszisztémába?

Szerbia számtalan különlegességgel szolgálhat a művészeti világnak, azonban úgy tűnik, ezzel még
nem sokan vannak tisztában. A szerbiai művészet jelenléte a globális művészeti platformokon
meglehetősen hiányos, így például nem találkozhatunk szerb galériákkal a nemzetközi művészeti
vásárokon. Bár az ország az Európai Unióba való integráció felé tart, ennek jeleként Újvidéket 2022-
ben Európa Kulturális Fővárosává választották, mégsem tudni, hogy a helyi művészet mennyire fog
profitálni ebből az integrációs folyamatból, illetve hogy pontosan milyen szerepet játszhat a folyamat
felgyorsításában és elmélyítésében. A perifériáról a művészeti világ középpontjába vezető út hosszú
és kihívásokkal teli lehet, a szerb művészeti szereplők eldönthetik, milyen módon és pozícióban látják
kívánatosnak a csatlakozást: egyszerűen beolvadnak az európai művészeti ökoszisztémába, vagy
megpróbálják bebizonyítani, a szerb művészet egyedülálló módon gazdagíthatja a nemzetközi
kínálatot, esetleg kihasználva különleges helyzetüket hídként szolgálhatnak Délkelet-Európa és a
Nyugat között, szorosabb kulturális kapcsolatokat építve az együttműködés csomópontjaként.
Hozzájárulhat-e a kulturális együttműködés és a szerb művészet intenzívebb nemzetközi jelenléte az
ország politikai integrációjához? Milyen akadályai vannak - általánosságban - a mélyebb intézményi
együttműködésnek a posztkommunista Kelet-Európa és a Nyugat szereplői között? Van-e még
értelme régiókban gondolkodni akkor, amikor a világ számos tekintetben már teljesen globálissá vált?

Melyek a szerbiai művészeti intézményi infrastruktúra erősségei és gyengeségei? Mi az oka annak,
hogy bár Szerbia aránylag sok kereskedelmi galériával rendelkezik, mégsem jelennek meg olyan
platformokon, mint a nemzetközi művészeti vásárok? Az egykori Jugoszláviához fűződő történelmi és
kulturális kapcsolódás előny vagy hátrány? A szerb művészetnek egyediségét hangsúlyozva kellene
elfoglalnia méltó helyét a nemzetközi művészeti közösségben, vagy a siker titka inkább a bevált
gyakorlathoz, tendenciákhoz való alkalmazkodás lehet?