Az 1960-as 70-es években a neo-avantgárd művészek Kelet-Európában földalatti mozgalmakban tevékenykedtek, mivel betiltották őket a kommunista rendszer ellen kiállításaikban és performanszaikban megnyilvánuló kritikájuk miatt. Bár a kelet-európai neo-avantgárd kiindulópontjának tekintette az ezzel párhuzamos kortárs nyugat-európai tendenciákat, azoktól alapjaiban különbözött politikai természete miatt. Míg a konceptualizmus a nyugati világban a művészet természetéről vetett fel kérdéseket, és filozófiai problémákra összpontosított, a kommunista országok konceptuális művészete erős politikai felhangokat tartalmazott, ilyenformán a művészet kérdése a szabadság kérdése is lett egyben. Különböző okok miatt az elmúlt években ez a korszak – és különösen ennek az egykori Vasfüggöny mögötti képviselői – felkeltették a globális művészeti világ figyelmét.

Mi az oka a kelet-európai neo-avantgárd mostani felfedezésének? A fotográfia miért lett ilyen fontos alkotóeleme a kreatív folyamatnak akkor, illetve miért játszik ilyen jelentős szerepet ma a kelet-európai neo-avantgárd újrafelfedezésében? Mit hoz a jövő, és vajon meddig tart ez a piaci tendencia?